A vezetői szerepkör - legyen szó bármilyen területről - egyik legnagyobb kihívása a csapat összetartása. Napjainkban nem csak a különböző egyéniségek összekovácsolása, de a személyes jelenlét hiánya is egyre inkább megnehezíti a munkahelyi kapcsolatok szorosabbá válását. A home office okozta helyzetben az emberek nem vagy csupán felszínesen ismerik meg egymást, így a munkahelyi bizalom, a kapcsolatok nehezen mélyülnek.
A munkatársak összecsiszolódása nem csak a súrlódások elkerülése végett fontos, a csapattagok közötti kötődés, a bizalom serkenti a kreativitást és az innovatív megoldások számát is növeli. A bizalom és a biztonság érzése felbecsülhetetlen, ha tudjuk, hogy az ötleteinket kellően figyelembe veszik, nem kelt bennünk rossz érzést, annak megosztása.
Beszéljünk a tésztaszószról..
Christopher Schembra, a Gratitude and Pasta: The Secret Sauce for Human Connection bestseller szerzője szerint a kohézió kulcsa a tésztaszószban van. Miért pont a tésztaszószban? Egy olaszországi utazása után - amelyről Schembra úgy véli, hogy végül megváltoztatta egész életszemléletét, - rájött, hogy valami többet keres. A különböző recepteken keresztül megalkotott egy új tésztaszósz receptet, melyet szeretett volna másokkal is megkóstoltatni, hogy lássa valóban jó-e.
Így hát meghívott egy barátot, aki később egy másik barátjával tért vissza. A helyzet többször is megismétlődött, míg végül pedig egymásnak adták át a vendégek a kilincset. Ahogy ő maga fogalmazott: „elkezdődött egy rituálé estéről estére, hétről hétre, hónapról hónapra”. Örömét lelte a meghívásban, az önfeledt vacsorákban és a jó beszélgetésekben. Ahogy ezek a kapcsolatok nőttek és virágoztak, még több kapcsolathoz vezettek. Schembra rájött, hogy nem a szósz hozta össze a társaságot, hanem az emberi kapcsolatok iránti igényeink.
Az élmény, mint mesterség
Schembra úgy döntött, hogy a fent említett ötletre épít, és “craftman” megközelítést alkalmazott emberek közötti szorosabb kötelékek kialakítására. Ötleteit széles körben kiterjesztette, lehetett szó 20, de akár 45 000 fős csapatról is, megoldást kínált számukra. A cégek részéről a felkeresések száma folyamatosan nőtt, amely meghozta számára a sikert.
Az “An Attitude of Gratitude” az a célja, hogy olyan élményt teremtsen, ahol az emberekben kialakul a az egymás iránti elköteleződés és alázat. Schembra nézőpontja szerint a terem legnagyobb emberének kell adni a legkisebb feladatot, hogy a hierarchia kiegyenlíthető lehessen. A hierarchikus helyzet okozta viszonyok kiegyenlítésével a csapatok könnyen egymásra hangolódnak, összecsiszolódnak. A közös étkezés élményét azután leülés és közös étkezés követi, ahol a lebilincselő és elgondolkodtató beszélgetések, tovább mélyítik a kapcsolatokat.
Hála a virutális térben
Schembra “Gratitude and Pasta” koncepciót köszönetnyilvánításra dolgozta át, érzékelve a virtuális kapcsolatteremtés okozta nehézségeket. Bármely csapat számára alkalmas, bármilyen méretű csapat élvezheti, függetlenül attól, hogy hol milyen területen dolgoznak. A 90 perces élmény azzal kezdődik, hogy az embereket ráveszi, hogy a jelenlegi kapcsolatokra fókuszáljanak és tudatosítja, hogy igenis ki kell tudnunk fejezni, hogy hogyan érezzük éppen abban a helyzetben magunkat. Innentől kezdve a „második felvonás” arról szól, hogy a hála segítségével elmerülnek a múltban.
Ez a szakasz egy lehetőség a résztvevők számára, hogy felfedezzék azokat az egyéneket, akik segítették őket emberként és csapattagként formálódni. Végül a virtuális Attitude of Gratitude esemény utolsó felvonása a jövőbe tekint, és a létrejött kötelékekre alapozva igazi közösséget épít.
Comments